Esther Allen és Piter Bijma, a hollandiai University of Wageningen kutatói új tanulmányukban azt állítják, tenyésztési módszerekkel csökkenthető a baromfiipar számára komoly gazdasági és állatjóléti következményekkel járó tollcsípkedéses halálesetek száma. Korábbi kutatások azt mutatták, hogy a tollcsípkedés esetében a tojó túlélési ideje egyaránt függ az ő saját képességétől, hogy el tudja-e kerülni az áldozattá válást, valamint csoporttársai tollcsípkedéses viselkedésre vonatkozó genetikai hajlamától. A tojók túlélési idejének javítása érdekében a tanulmány az olyan tenyésztési stratégia fontosságát vizsgálta, amely egyaránt figyelembe veszi a szelekciós jelöltek közvetlen és közvetett genetikai hatásait. Az eredmények azt mutatták, hogy a túlélési idő jelentős öröklődő variációval rendelkezik. Ahogy várható volt, a genomikus szelekcióval végzett, túlélési időre irányuló szelekcióra vonatkozó előrejelzett egy generációs válasz lényegesen nagyobb, mint a hagyományos rekurrens szelekcióval. Ez különösen igaz, amikor a túlélési idő és az egyéb tenyésztési céltulajdonságok közötti korreláció nulla. Például 35%-os halálozás esetén a túlélési idő egy generáció alatt kb. 23 nappal javítható genomikus szelekció alkalmazásával. Az eredmények azonban az örökölhetőség erős csökkenését is mutatják a halálozás csökkenésével, ami azt jelzi, hogy a folyamatos javulás egyre nehezebbé válik.