A Wageningeni Egyetem és Kutatóközpont becslései szerint az európai baromfitelepek több mint 80%-a fertőzött madártetű-atkával. A fertőzés valószínűbb ketrec nélküli környezetben. Súlyos fertőzések során a paraziták kijutnak a tojás szállítószalagjára, ahol a tojások végiggurulva összenyomják azokat, vérfoltokat eredményezve. Mivel a vérfoltos tojás nem értékesíthető, ezért termelőknek jelentős anyagi veszteséggel jár a fertőzés. Ráadásul a madártetű-atkákkal fertőzött madarak fokozott tollcsipkedést, nyugtalanságot, irritációt és más csirkékkel szembeni agressziót mutatnak. Emberekben a madártetű-atkák viszketést és dermatitist okozhatnak.

Az Egyesült Királyság Királyi Állatorvosi Főiskolájának (Royal Veterinary College – RVC) tudósai négy lehetséges oltóanyagot azonosítottak, amelyek a madártetű-atkák DNS-ét célozzák meg. Ha akár csak az egyik oltás sikeresnek bizonyul a paraziták ellen, az csökkentheti a vérfoltok miatt kiselejtezett tojások számát, és javíthatja mind a madarak, mind a munkavállalók jólétét. A takarmánnyal bevitt oltóanyagjelöltek antitesteket juttatnak az atkákhoz, amikor azok megharapják az immunizált csirkéket, így elpusztítva a parazitákat.

Az RVC kutatásának nagy része annak a vizsgálatát foglalta magában, hogy a madártetű-atkák DNS-e hogyan változik az egyes telepeken Európa-szerte. Ennek megértése Eleanor Karp-Tatham az RVC parazitológusa és végzős PhD hallgatója az egyes madártetű-atka egyedek DNS-extrakcióját végzi. A madártetű-atka genomját még csak az elmúlt év áprilisában szekvenáltak a Liverpooli Egyetem kutatói, ezért kevés információ áll rendelkezésre róla. A különböző telepek populációi közötti különbségek megismerése végül oltóanyagot eredményezhet a jövőbeni fertőzések kezelésére és megelőzésére.