A hőstresszel érintett tehenek tejének gyakran csökken a tejzsírszintje, ami költséges lehet a termelők számára a jelenlegi kihívásokkal teli tejpiacon. Folyamatban lévő kutatások szerint azonban a bendőfunkció optimalizálása segíthet a tejzsír koncentrációjának fenntartásában a hőstressz alatt levő tehenekben. A tejzsír szintéziséhez szükséges zsírsavak két forrásból származhatnak: a hosszú szénláncú zsírsavak (több mint 16 szénatomos molekulák) az emésztőrendszerből felszívódó zsírból és a testzsír-tartalékok mozgósításából származó nem észterezett zsírsavakból (NEFA) jönnek létre, míg a rövid (4-8 szénatomos) és közepes (10-14 szénatomos) zsírsavak a tőgy mirigyeiben képződnek de novo szintézis útján kisebb molekulákból. Egy jól táplált tehén esetében a tejzsírsav 4–8% -a származik a testzsír (például NEFA) lebomlásából. Azonban a hosszú szénláncú zsírsavak aránya fokozatosan növekedhet, amennyiben a tehén nettó energiamérlege csökken. Hőstressz esetén a tejzsír csökkenésének két lehetséges mechanizmusa van. Az első a zsírsav biohidrogenizációja, amelynek során a bendőben a telítetlen zsírsavak telítetté alakulnak át, ami meggátolja a de novo tejzsírszintézist. A második a bendő pH-csökkenésével elpusztuló Gram-negatív baktériumok sejtfalából származó lipopoliszacharidok felszaporodása a bendőben, ami korlátozza a szubsztrátellátást és de novo tejzsírszintézist. Napjainkban olyan természetes táplálkozás-egészségügyi technológiák állnak rendelkezésre, amelyek mindkét káros folyamatot megfékezve segítenek a bendő állapotának optimalizálásában, ezáltal csökkentve a hőstressz tejzsírra kifejtett negatív hatását, és a fenntartva a tejtermelés hatékonyságát.