Ideje újraértékelni a sertéstápok kalciumszintjét

Évtizedes kutatások által meghatározott kalcium-specifikációkat használunk, ezért érdemes meggyőződnünk arról, hogy ezek a számok továbbra is érvényesek – írja a Feed Strategy folyóirat legutóbbi elemzésében. A kalciumot ritkán tekintik jelentős tápanyagnak a sertéstápokban, mert bőségesen rendelkezésre áll (mészkő és a kalcium-karbonát formájában) és olcsó. Vannak azonban olyan esetek, amikor kalciumhiány vagy -toxicitás léphet fel az alul- vagy túladagolás következtében, ami jelentős problémákat okoz. Annak ellenére, hogy bőséges és olcsó, óvatosnak kell tehát lenni a használatával.

A kalciumigény a táp tenyészsüldők és anyakocák számára előírt 1 százalékától a hízott sertések számára előírt 0,5 százalékig terjed. Az e témában végzett kutatások elég régiek, és nem valószínű, hogy pénzügyi ösztönzők híján a közeljöjvőben frissülni fognak. Néhány szervezet időnként közzéteszi becsléseit, melyek elsősorban tapasztalatokon és az általános gyakorlaton alapulnak, ilyen például a Brit Állatgyógyászati Társaság 2003-as specifikációja.

A cikk szerint a malacoknál a minimálisan előírt kalciumszint felé kell tendálni, ugyanis a túlzott mennyiségű kalcium semlegesíti a gyomorban kiválasztott sósavat. Ez a sav az első lépés a fehérjék enzimatikus lebontásában, és kiiktatásával a nem emésztett fehérjék átjutnak a vastagbélbe, ahol olyan patogén baktériumok, mint a Salmonella és a Collibacteria, „tápanyagává” válnak, ami súlyos hasmenést okoz.

A hízott sertések étrendjének kalciumszintjét újra kell vizsgálni. A különböző korú és körülmények között tartott kocák esetében biztos, hogy nem egyforma a tápanyagigény, ezt még ki kell egészíteni a más tápanyagokkal való kölcsönhatások vizsgálatával. A sertések emészthető kalciumigényének becslésére irányuló közelmúltbeli kutatások segíthetik a megvilágosodást a kalcium területén.

Forrás: Feed Strategy, February 2019, pp. 34-37