A Bolognai Egyetem Marco Zampiga vezette kutatócsoportja a különböző emészthető arginin-lizin arányok étrend-kiegészítésének hatását vizsgálta a kereskedelmi brojler táplálásban a termelési teljesítményre, a mell húsminőségi jellemzőire, a mellizom miopátiák előfordulására és súlyosságára. A kísérletben összesen 1755 Ross 308 hímivarú naposcsibét véletlenszerűen 3 kísérleti csoportba osztottak be. Az első csoportot (CON) 4 táplálkozási fázisú nagyüzemi takarmánykeverékkel etették (arginin-lizin arányok: starter 1,05, nevelő I. 1,05, nevelő II. 1,06, befejező 1,07). A másik két csoport étrendjét (ARG2 és ARG3) a CON csoportéhoz képest 20 illetve 30 százalékkal magasabb kristályos L-argininnel egészítették ki. A termelési teljesítményt a teljes nevelési folyamat során figyelemmel követték. A 43. napi vágáskor a csirkemelleket véletlenszerűen begyűjtötték és értékelték a fehércsíkozottság, a fás mell, és a „spagetti hús” miopátiák jelenléte és súlyossága szempontjából. Emellett a húsminőséget is értékelték különböző szempontok szerint csoportonként 12 filé esetében. Bár a termelési teljesítményt és a húsminőségi jellemzőket nem befolyásolták szignifikáns módon, egyes mellizom miopátiák előfordulására hatással voltak a módosított étrendek. Az ARG2 és ARG3 csoportokban jelentősen nagyobb arányban fordult elő a fehércsíkozottság nélküli csirkemell a CON csoporthoz képest (28, illetve 41 a 17%-kal szemben). Az ARG3 csoportnál volt a legkevesebb súlyos fehércsíkozottság a másik kettővel szemben (11, 27 és 31%), és itt volt a legmagasabb a „spagetti hús” elváltozás mentességének aránya (81 a 69 és 65%-kal szemben). A súlyos fás mell elváltozások is jelentősen ritkábbak voltak az ARG3 csoportnál a másik kettőhöz képest (12 a 25 és 19%-kal szemben). Ezek alapján megállapítható, hogy a brojlercsirkéknek szóló jelenlegi ajánláshoz képest 30%-kal megnövelt arginin-lizin arány kedvező hatással van néhány csirkemell elváltozás megjelenésére.