Egyre nagyobb nyomás nehezedik az állattenyésztőkre, hogy csökkentsék az antibiotikum-felhasználást az antibiotikum-rezisztens baktériumtörzsek megjelenésének globális veszélye miatt. Az észak-írországi Agrár-, Élelmiszer- és Biológiai Tudományok Intézete (AFBI) vezetésével egy két éves kutatás azt vizsgálja, hogyan csökkenthető az antibiotikum mennyisége a szárazonálló tehenek kezelésekor. A szárazonállás hagyományos terápiája során minden tehén minden tőgynegyedét antibiotikummal kezelik a szárazra állítás következtében gyakran kialakuló tőgygyulladás kezelése és megelőzése érdekében.

A szelektív terápia esetében ezzel szemben csak a „magas kockázatú” besorolást kapott egyedek kapnak antibiotikumot szárazra állításkor. Az AFBI kutatásában 220 tehenet soroltak be: magas kockázatúvá minősítették azokat az állatokat, amelyeknek a szárazra állítást megelőző 3 hónapban tőgygyulladásuk volt, továbbá azokat, amelyeknek a szárazra állítást megelőző három tejmintavétel bármelyikénél 200 000 sejt/ml-nél nagyobb volt a szomatikus sejtszám (SCC) értékük. A tanulmány első évének eredményei azt mutatták, hogy a szelektív terápiát sikeresen alkalmazták az „alacsony kockázatú” teheneknél, anélkül, hogy az a következő laktáció során negatív hatással lett volna a tőgy egészségére vagy teljesítményére.

A szelektív terápia sikerességi rátáját azonban nagymértékben meghatározza a teljes állomány SCC-je, a „magas kockázatú” és az „alacsony kockázatú” tehenek megkülönböztetésére használt protokoll és a szárazra állítás során alkalmazott higiénia.